Hogyan járulhat hozzá az oktatás a radikalizmus és a
szélsőséges jelenségek kezeléséhez?
Az európai törvényalkotási folyamat kötelező része az
érdekelt társadalmi csoportokkal való konzultáció. Ezt a kötelezettséget
teljesítendő, az Európai Parlament (EP) vallásközi párbeszédért felelős
alelnöke, Antonio Tajani konzultációt hívott össze 2015 októberében az EP
brüsszeli épületébe. Minthogy a Hindu Forum of Europe éves közgyűlésén
Brüsszelben tartózkodtam, kihasználtam az alkalmat és beültem a konzultációra,
hogy belekóstoljak, hogyan gondolkoznak azok, akik az egész Európa sorsát
igazgató törvényeket hozzák.
A konzultáció során ― két részben ― előadásokra került sor,
amiket a közönség kérdései és az azokra adott válaszok követtek.
Már a meghívott előadók listája is roppant érdekes volt.
Eltekintve két rendkívül érdekes beszámolóról, ami a kultúrális különbségek
kezelésének pozitív példáiról szólt, csupa ateista propaganda kapott szót.
Számomra különös rejtély, miért hívták meg nem kevesebb, mint négy szabadkőműves
szervezet képviselőjét, mégpedig nem a világ szabadkőművessége 90%-át kitevő
teista, tehát hívő irányzataiból, hanem a törpe kisebbséget képviselő ateista
képződményekből.
A szabadkőműveseken kívül még szót kapott az ún. humanista
mozgalom két szervezetének képviselője. Tudni való, hogy a szépen hangzó nevű
humanista mozgalom alapja, hogy az embert helyezi a fókuszba, és Istennek, ha
egyáltalán elismeri létét, nem oszt lapot.
Vallási szervezetek csak a hallgatóságban kaptak helyet, bár
a kérdések idején kaptak szót.
Az előadók hovatartozását tekintve nem volt meglepetés, hogy
az előadók, egyik a másik után, az Európában kialakult zavaros helyzetért a
vallásokat tették felelőssé, és megoldásnak a diszkrimináció további
csökkentését, végső soron megszűntetését tekintették. Sokszor emlegették a
liberális, európai értékeket, melyeknek része, hogy respektáljuk a miénktől
eltérő nézeteket, és sürgették, hogy az iskolákban vagy ne legyen
vallásoktatás, vagy legyen semleges, és ne próbálják az ifjúságot valamilyen
vallás elveinek megnyerni. Véleményem szerint nem is veszik észre, hogy
valójában az értékmentes, elrelativizált világszemléletet propagálják, aminek
egyenes következménye a fiatalság irányvesztése, céltalansága, és minthogy a
vákuumtól a személyiség is irtózik („horror vacui”), sok esetben a
radikalizálódás, a fanatizálásnak való nyitottság az eredmény.
Megrázó volt Hassen Chalghoumi, párizsi imám felszólalása.
Többek között elmondta, hogy négy évvel ezelőtt felkereste őt egy anya azzal,
hogy úgy látja, tizenéves fia rossz társaságba keveredett és szélsőséges,
fanatikus irányba halad. Az imám tanácsokkal látta el az anyát, és maga is
foglalkozott a fiúval. Ma ez a fiú halott, egyike volt a terrorista
tömeggyilkosoknak, aki maga is életét vesztette a rendőrség golyóitól.
Számomra nyilvánvaló, hogy azok a kísérletek, amelyek a
súlyos problémát Isten kizárásával, a vallásosság további visszaszorításával
próbálják kezelni, kudarcra vannak ítélve. A mai kétségbeejtő társadalmi
káoszhelyzet egyenes következménye a szekularizációnak, a vallásos elvek
félredobásának. Az emberi társadalom csak akkor élhet békében, ha elfogadja Isten
felsőségét és megpróbál az Ő törvényei szerint élni, életében az Általa adott
értékeket követni.
