Szabadságon vagyok, unokákkal. Marci 5 éves, Rozi 3. Nagyon komoly megvalósításaim vannak!

A két gyerek vagy veszekszik, vagy üvölt, vagy követelőzik. Először nagyon zavart, de mostanra már rájöttem, hogy itt tulajdonképpen egy szemléltető oktatás folyk.

Krisna mondja a Bhagavad Gitában:
kama esa krodha esa      rajo-guna-samudbhavah
mahasano maha-papma      viddhy enam iha vairinam, azaz: „Csupán a kéjvágy az, óh, Arjuna. A szenvedély anyagi kötőerejével való kapcsolatból születik, s később haraggá alakul át — ez a világ mindent felemésztő, bűnös ellensége.” (BG 3.37)

Avagy máshol: „dhyayato visayan pumsah      sangas tesupajayate
sangat sañjayate kamah      kamat krodho 'bhijayate”, azaz „Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból kéjvágy támad, a kéjvágy pedig dühöt szül.” (BG 2.61)

Ez a folyamat teljesen közvetlenül tanulmányozható a gyerekek mellett. Minthogy még kicsik, nem tanulták még meg a legelemibb vágyak kontrollját, az érzékkielégítés elhalasztásának, vagy ne adj’ Isten a lemondásnak a kötelező társadalmi elvárásait. Ránéz valamire – megkívánja – azonnal meg akarja kapni, és ha nem kapja meg rögtön, indulhat a féktelen hiszti, a düh.

Az is szépen, mintegy nyersen tanulmányozható, hogy a megtestesült élőlény talán legfontosabb tulajdonsága az irígység. Képesek őrjöngésig hisztizni, ordítani, hogy ki üljön a kisszékre, amiből persze csak egy van. Tisztán látni, hogy ez az elemi erejű irígység hogyan taszított le bennünket örök hajlékunkról, a lelki világból, ide ebbe a büntetőszázadba.

Mostantól tehát úgy tekintek a történésekre körülöttem, hogy ez az Úr elrendezése az én okulásomnra. Köszönöm szépen!