Maya's rubber teat

One morning, while tavelling on the tram, I saw a quite common event. A mother was travelling with her little daughter, who could already walk nicely, still she had a rubber teat in her mouth.

They only travelled one stop, then the mother took the child in her arms and prepared to get off. During this action the child dropped the rubber teat which the mother did not notice but I did.

I quickly picked up the teat and returned to the mother. She said Thank you.

I meditated a little on this quite trivial scene. To be frank, such pacifiers are important not only in the lives of children. There are scores of things we are attached to that are no less illusoric than the rubber teat is to the child.

What is the use of the rubber teat? It is trying to give the same experience to the child as sucking, whereby the mother is nourishing the child with her breast milk. For a child, especially a small baby, breast feeding is everything. A source of food, relationship with the mother whom the child does not distingush yet from the world, actually not even from itself. Simply put, sucking is pleasure itself.

However, little by little,  the baby has to give up this pleasure and feeding and relationship (yoga!) will be gradually separated. It will keep contact with its mother through speech and a diminishing amount of physical contact. The rubber teat is supposed to mitigate the pain of this separation, however, it provides precious little: it does not give milk, the rubber thing is not connected to the mother’ body, it is meagre consolation.

Why is this relavant to me?

Our own lives are also full of pointless attachments to so many things. Let us take the example of sex life, for instance, the original purpose of which is producing children. The whole world literature, and even the history of music are witnesses that sex leads to so many calamities, even tragedies. People are obsessed with searching out the opportunity of sex with newer and newer partners. To get a desirable partner they are even prepared to kill. All this when it is well known that the satisfaction of the sex desire is but momentary: after a short while it will again attack the mind.

This is the rubber teat of the illusory energy, Maya, which we eagerly suck. This is the steel door slammed on us in the prison of material existence, because of which we have to take birth again and again in this material world, in a material body, undergoing the tortures of birth, death, old age and disease.

How much mainly mental but also physical suffering is caused by the sex desire! The best would be to get rid of it, but it is very difficult.

There was a period in my llife when I thought that happiness is actually being desire-less. Now I know that such a state of mind is impossible to attain. We will always have desires. There is no other way than purifying our desires, directing them towards God, who will never let us down. The method of purification is recommended by no less a person than God Himself, Lord Caitanya Mahaprabhu: the chanting of the Hare Krishna, Hare Krishna, Krishna Krishna Hare Hare / Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare mantra, the Maha mantra.

This is what I am trying to do diligently myself.

Májá cumija

Ma reggel a villamoson egy teljesen hétköznapi eseményt láttam. Egy mama a már szépen járó kislányával szállt fel a villamosra. A gyerek szájában cumi.

Egy megállót mentek, majd a mama felnyalábolta a gyereket és készült leszállni. A gyerek az akció során kiejtette a cumit a szájából, amit a mama nem vett észre, de én igen.

Gyorsan felkaptam a cumit és odaadtam a mamának, aki már a lépcsőn volt, szépen megköszönte.

Elgondolkoztam ezen a teljesen triviális jeleneten. Ha őszinte akarok lenni, a cumi nem csak a gyerekek életében fontos. Egy sor dolog, amihez ragaszkodunk, ugyanannyira illuzórikus, mint a gyereknek a cumi. Mire is való a cumi? Valami hasonló élményt próbál adni, mint a szopás, amikor az anya a saját tejével táplálja gyermekét. A gyermeknek - különösen a pici csecsemőnek - a szopás a minden. Táplálék, kapcsolat az anyával, akit még nem különböztet meg a világról, sőt, kezdetben még saját magától sem. Maga az öröm.

Ettől az örömtől aztuán fokozatosan el kell különülnie, és a táplálás és a kapcsolat (jóga!) elválik egymástól, az anyával már beszéddel és az önállóság fejlődésével egyre szűkülő testi érintkezéssel tartja a kapcsolatot. Ennek fájdalmát van hivatva csökkenteni a cumi, amely azonban a szopás élményéből csak nagyon keveset ad: a cumiból nem jön tej, a cumi másik végén nincs ott az anya teste, igazán csak sovány vigasz.

Mi közöm ehhez?

A saját életünk is tele van sok dologhoz való értelmetlen ragaszkodással. Itt van például a nemi élet, amelynek eredeti rendeltetése a gyermeknemzés. Az egész világirodalom, sőt a zenetörténet is tanúsítja, hogy mennyi bonyodalommal, sőt tragédiával jár, hogy az emberek megszállott módon keresik a nemi élet lehetőségét, az újabb és újabb partnert. Egy kívánatos partner megszerzéséért vagy megtartásáért még ölni is hajlandóak. Ugyanakkor ismert, hogy a nemi vágy kielégítése soha nem végleges: a vágy csak időlegesen csillapodik, és újra meg újra támad.

Ez az illuzórikus energia, Máyá cumija, amit mi szépen beszopunk. Ez az a vasajtó, ami bezár minket az anyagi lét börtönébe, ami miatt újra meg újra meg kell születnünk ebben az anyagi világban, egy anyagi testben, és végig kell mennünk a születés, öregség, betegség, halál pályáján.

Mennyi főleg elmebeli, de testi gyötrelem is származik a nemi vágyból! Legjobb lenne megszabadulni tőle, de nagyon nehéz.

Valaha azt hittem, hogy a tökéletes boldogság a vágytalanság. Mára már tudom, hogy ilyen nincs. Vágyaink mindig lesznek. NIncs más út, mint megtisztítani vágyainkat, ráirányítani őket Istenre, akiben soha nem csalódunk. Ennek módszeréül Maga Isten, mint Caitanya Mahaprabhu, a Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna Haré Haré, Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré mantra vibrálását ajánlja.

Ezzel  próbálkozom magam is, szorgalmasan.