Ma reggel a villamoson egy teljesen hétköznapi eseményt láttam. Egy mama a már szépen járó kislányával szállt fel a villamosra. A gyerek szájában cumi.
Egy megállót mentek, majd a mama felnyalábolta a gyereket és készült leszállni. A gyerek az akció során kiejtette a cumit a szájából, amit a mama nem vett észre, de én igen.
Gyorsan felkaptam a cumit és odaadtam a mamának, aki már a lépcsőn volt, szépen megköszönte.
Elgondolkoztam ezen a teljesen triviális jeleneten. Ha őszinte akarok lenni, a cumi nem csak a gyerekek életében fontos. Egy sor dolog, amihez ragaszkodunk, ugyanannyira illuzórikus, mint a gyereknek a cumi. Mire is való a cumi? Valami hasonló élményt próbál adni, mint a szopás, amikor az anya a saját tejével táplálja gyermekét. A gyermeknek - különösen a pici csecsemőnek - a szopás a minden. Táplálék, kapcsolat az anyával, akit még nem különböztet meg a világról, sőt, kezdetben még saját magától sem. Maga az öröm.
Ettől az örömtől aztuán fokozatosan el kell különülnie, és a táplálás és a kapcsolat (jóga!) elválik egymástól, az anyával már beszéddel és az önállóság fejlődésével egyre szűkülő testi érintkezéssel tartja a kapcsolatot. Ennek fájdalmát van hivatva csökkenteni a cumi, amely azonban a szopás élményéből csak nagyon keveset ad: a cumiból nem jön tej, a cumi másik végén nincs ott az anya teste, igazán csak sovány vigasz.
Mi közöm ehhez?
A saját életünk is tele van sok dologhoz való értelmetlen ragaszkodással. Itt van például a nemi élet, amelynek eredeti rendeltetése a gyermeknemzés. Az egész világirodalom, sőt a zenetörténet is tanúsítja, hogy mennyi bonyodalommal, sőt tragédiával jár, hogy az emberek megszállott módon keresik a nemi élet lehetőségét, az újabb és újabb partnert. Egy kívánatos partner megszerzéséért vagy megtartásáért még ölni is hajlandóak. Ugyanakkor ismert, hogy a nemi vágy kielégítése soha nem végleges: a vágy csak időlegesen csillapodik, és újra meg újra támad.
Ez az illuzórikus energia, Máyá cumija, amit mi szépen beszopunk. Ez az a vasajtó, ami bezár minket az anyagi lét börtönébe, ami miatt újra meg újra meg kell születnünk ebben az anyagi világban, egy anyagi testben, és végig kell mennünk a születés, öregség, betegség, halál pályáján.
Mennyi főleg elmebeli, de testi gyötrelem is származik a nemi vágyból! Legjobb lenne megszabadulni tőle, de nagyon nehéz.
Valaha azt hittem, hogy a tökéletes boldogság a vágytalanság. Mára már tudom, hogy ilyen nincs. Vágyaink mindig lesznek. NIncs más út, mint megtisztítani vágyainkat, ráirányítani őket Istenre, akiben soha nem csalódunk. Ennek módszeréül Maga Isten, mint Caitanya Mahaprabhu, a Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna Haré Haré, Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré mantra vibrálását ajánlja.
Ezzel próbálkozom magam is, szorgalmasan.
