2010. december 20., hétfő

Hattyúbál volt vasárnap

A felsőoktatási intézmények hagyományos rendezvénye az új hallgatók közösségbe 'avatása', a gólyabál. A Krisna-tudatban azonban - mint tudjuk - minden másképp van. Nem kivétel ez alól a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola sem, itt ugyanis nem gólyabál, hanem HATTYÚBÁL van.

Amint azt a főiskola rektora, Gaura Krsna prabhu szépen elmagyarázta, a védikus szemléletben a hattyú és a varjú ellentétpárja a tisztaság, a magasabb értékek iránti vonzódás, a jóság, illetve a szenny, az alantas dolgok iránti vonzódás, a tudatlanság ellentétét szimbolizálja. A varjú a piszokban szeret turkálni, a szemétdombról, a kukából táplálkozik, a hattyú viszont - a védikus szentírások tanúsága szerint - még egy hordó vízből is képes kiszűrni egy csepp tejet.

Az emberi magatartásnál ez az ellentét ott mutatkozik meg, hogy a hattyú természetű személyek képesek még a nagyon elesett, gonosz emberekben is megtalálni a szemernyi jótulajdonságot, míg a varjú természetű emberek előtt senki nem állhat meg, még a szentekben is találnak kritizálni valót.

A bál szép szimbolikája is aláhúzza, hogy amennyiben fejlődni akarunk a lelki életben, törekednünk kell a hattyú tulajdonságok kifejlesztésére: a tisztaságra, a kedvességre, a jó keresésére és a rossz dolgokkal szemben az alázatos, szelíd javításra.

A bál izgalmas műsorral folytatódott, ahol a hallgatók művészi produkciókkal fejezték ki eddigi megértésüket a főiskolán tanultakkal kapcsolatban. Minthogy a hallgatók jelentős része jógamester-szakos, nem csoda, hogy a legtöbb produkció valamilyen mozgáselemet tartalmazott.

Én is megpróbálkoztam egy produkcióval, egy Kosztolányi vers előadásával, de csúfosan belesültem. Nem ártott volna előbb egy kisebb közönség, akár egy ember előtt egyszer felmondani volna a verset - de nem így történt. A vaisnavák kegyességére jellemző, hogy a bakizás után is kedvesen megköszönték a produkciót, ami azonban nem volt méltó sem az alkalomhoz, sem a vershez. További önostorozás helyett azonban legyen szabad magát a verset idemásolnom, mivel nagyon fontos és szép versnek tartom, a költő finom megérzéssel és megértéssel ír arról, hogy az élőlényt, amely nem anyagi, hanem lelki természetű, nem lehet anyagi dolgokkal boldoggá tenni.

Kosztolányi Dezső:
BOLDOG, SZOMORÚ DAL

Van már kenyerem, borom is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
telefonom, úti böröndöm,
van jó-szivű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.
Nem többet az egykori köd-kép,
részegje a ködnek, a könnynek,
ha néha magam köszönök még,
már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
tárcám van igaz színezüstbõl,
tollam, ceruzám vigan illan,
szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
langy téa beteg idegemnek,
ha járok a bús Budapesten,
nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,
és énekes ifjú fiának
vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.

2010. november 15., hétfő

Novemberi napsütés

Kivételesen szép idő van idén novemberben.
Néhány facsemete elültetése céljából villámlátogatásra jöttem somogyvámosi házamba.

A látogatásról mini-videoriportot is készítettem, itt megnézheted:

2010. november 9., kedd

A guru kegye

Még 2006-ban olvastam lelki tanítómesterem, Őszentsége Srila Sivarama Swami Maharaja Vyasa-puja felajánlását Srila Prabhupadának, az ő lelki tanítómesterének.

A felajánlás nagyon szíven ütött: rámutatott arra, milyen lemondást, önfeláldozást vállal a lelki tanítómester azért, hogy megmentse az anyagi energia kötőereje fogságában vergődő lelket és visszavigye eredeti otthonába, a lelki világba, Krisnához.

Ez az írás a számomra a guru-tanítvány viszony alapvető sztenderdje lett, megfogadtam, hogy akkor kérek-fogadok el avatást, ha meg tudok felelni az ebből az írásból következő feltételeknek.

Az évek során többször találkoztam olyan Istentestvéreimmel, akik nem ismerték ezt a felajánlást, talán azért, mert eredetileg angolul van és többen nem tudnak ezen a nyelven, ezért lefordítottam magyarra. Sokaknak adtam már belőle példányt, de úgy gondolom, teljesen közkinccsé kell tenni, ezért most a blogomon közzé teszem.

Íme:

SRILA SIVARAMA SWAMI 2006. ÉVI VYASA PUJA FELAJÁNLÁSA SRILA PRABHUPADÁNAK

Kedves Srila Prabhupada!
Kérlek, fogadd alázatos hódolatomat. Minden dicsőséget neked!
Leülni Vyasa-puja felajánlást írni neked azt jelenti, hogy leülni és rád gondolni; rád gondolni azt jelenti, hogy arra gondolni, hogyan gondoltál te mindig a prédikálásra és hogyan prédikáltál mindig; és hogyan akartad, hogy mi mindig a prédikálásra gondoljunk és mindig prédikáljunk.
Azt mondtad, hogy a prédikálás a legjobb módszer kivívni Krisna elismerését, kegye elnyerésének kulcsa. De a prédikálás nem mentes a kockázatoktól, mert pénzt, követőket és pozíciót jelent, amelyek nagy erővel csábítják a törekvő transzcendentalistákat; azt is jelenti, hogy ellenségekké teszünk materialistákat, vallások követőit és kormányokat, melyek komoly akadályt jelentenek egy mozgalom sikerében.
És ha ez nem lenne elég veszély, a prédikálás egy személyes kényelmetlenséget is jelent, olyasvalamit, ami túl tesz a leesés és az üldözöttség kockázatán is; egy olyan nehézséget, amiről azzal kapcsolatban szól a Bhagavatam csodálatosan, hogy az Úr Siva megitta a méreg óceánt.

tapyante loka-tapena
sadhavah prayaso janah
paramaradhanam tad dhi
purusasyakhilatmanah

“Azt mondják, hogy a nagy személyiségek amiatt, hogy az emberek szenvednek, szinte mindig önként vállalják a szenvedést. Úgy tartják, ez a mindenki szívében jelen lévo Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatának legmagasabb rendű formája.” (Srimad Bhagavatam 8.7.44)
Amikor brahmacariként először olvastam ezt a verset, úgy képzeltem el, hogy az Úr Caitanya missziójáért vagy keresztre fognak feszíteni, mint Jézus Krisztust, vagy úgy fognak kínozni, mint Prahlada Maharaját. “Rendben, - gondoltam - viszem a keresztet.” A prédikálás évei azonban megmutatták, hogy az az “önként vállalt szenvedés”, amiről Sukadeva Gosvami beszél, inkább a szív keresztrefeszítése, mint a testé. A szív keresztrefeszítését — melynek kínjai ugyanolyan fájdalmasak, mint amikor szöget ütnek a kézbe, vagy lándzsával döfik át a bordákat — az okozza, amikor látni, hogy bhakták visszafordulnak a Vaikuntha kapujából.
A prédikálás nem csak azt jelenti, hogy megmutatjuk az Istenhez vezető utat, hanem azt is, hogy türelmesen vezetjük a bhaktákat az odavezető úton. Ilyen útmutatást adva gyakran találom magam a lelki apa szerepében, aki közeli kapcsolatban áll lelki gyermekei kibontakozó életével. És ez az út nem mentes a veszélyektől és akadályoktól. Néha a bhakták nem bírják folytatni a háborút Maya-devivel, a fáradhatatlan ellenséggel. Néha megadják magukat az érzékek késztetéseinek és fegyverszünetet tartanak, de csak elvesznek. Néha elvesztik a hitüket az intézményben, annak vezetésében, bennem, vagy akár benned is. Néha elkóborolnak, hogy a maguk módján gyakorolják a Krisna-tudatot, de csak eltérnek.
Amikor ezek a dolgok történnek, a bhakták gyakran feladják a fogadalmaikat, a szolgálatukat, a gyakorlataikat; elvesztik lelki önbizalmukat, kritikusak lesznek, néha keserűek, s elvesztik lelki ragyogásukat. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy szülő, aki gyermekei lázadása miatt kesereg. Errol a hálátlanságról beszéltek a szüleim, amikor bölcsességüket ellenezve cselekedtem. Ezt a bánatot érezték. A bhakták ostobasága, makacssága, bizalom vesztése és durva szavai szívbe marcangolóak. Jiva Gosvami szavaival élve olyan fájdalmasak, mint “egy lándzsa a szívbe”. De a szívbe döfött lándzsa csak egyszer okoz fájdalmat, a halál előtti pillanatban. A kedvüket vesztett Vaisnavák látványa és hallgatása azonban újra és újra fájdalmat okoz, mert miután látom őket, tovább élek. Ez a fájdalom forró könnyekkel tölti meg a szemem, mély sóhajokat vált ki, és felveti az örök kérdést: “Hogy bírom így folytatni?”
És mindig arra a parancsodra emlékszem, hogy az utolsó pillanatig prédikáljunk; arra, hogy milyen személyes példát mutattál te ebben; és hogy garantáltad, hogy ez az önként vállalt szenvedés örömet fog okozni az Úrnak. És akkor erőt veszek a szívemen, habár az teli van sebekkel.
Így hozzád fordulok, aki mindig a prédikálásra gondolsz. Srila Prabhupada, kérlek, néha gondolj rám, jelentéktelen szolgádra, aki megtesz minden tőle telhetot, hogy prédikáljon! És amikor rám gondolsz, kérlek, záporozz rám egy kis kegyet, valami különleges gyógyírt, amely gyorsan meggyógyítja az összetört szíveket, amely eltökéltséget ad a prédikátoroknak, s amely csillapítja az önkéntesen vállalt szenvedés fájdalmát!
Szolgád: Sivarama Swami

2010. október 11., hétfő

Krisna kegye

Braja Bihari prabhu, aki az ISKCON ombudsmani és mediációs szolgálata szakértője, szép leckét tartott a budapesti templomban.

Innen letöltheted:

www.matmero.net/Braja_Bihari_Krisna_kegye.mp3

Gauranga!

Madhupati dasa

Ételosztás a vörösiszap katasztrófa területén

Nem szeretem az összeesküvés-elméleteket, de ez a vörösiszap történet nagyon csúnya. Állítólag (nem tudom ellenőrizni) az a tározó, ami most felszakadt, és amiből a kiáramló lúgos vörösiszap elöntötte Kolontárt és Devecser egy részét, már 1989-ben, tehát évekkel a privatizáció előtt megtelt. Azért a timföldgyár folytatta a vörösiszap elhelyezését, megint csak állítólag a kapacitás többszörös mennyiségéig.

Most többszáz ember csak döbbenten néz, egész élete munkáját temeti.

Ebben a helyzetben, azt hiszem, sokat tesz az, ha vannak, akik ténylegesen - nem csak szavakban - segítenek. A sok segítő között - talán megbocsátható - számomra kiemelkednek azok a Krisna-hívő barátaim, akik minden nap vállalják a törödést, munkát, és meleg ételt visznek az éhező katasztrófa sújtottaknak.

Készült egy kis video az ételosztásról, itt megtekintheted:
http://www.youtube.com/watch?v=BJv7hlksUM4

Mátyás

2010. június 20., vasárnap

60. szülinap - de kié?

Június 10-én volt a 60. születésnapom. Ez eléggé triviálisan hangzik, de tulajdonképpen ki vagy mi volt 60 éves?

Erről szól a kis párperces videóm:

http://www.youtube.com/watch?v=-ZT_5i13Fys

Nézd meg!

2010. január 29., péntek

Srila Prabhupada leckéi

Kedves Látogató,

Isten hozott!
Ezt a blogot elsősorban azért indítottam, hogy megkönnyítsem a hozzáférést a Krisna Tudat Nemzetközi Szervezete alapítója, A. C. Bhaktivedanta Srila Prabhupada nektári leckéihez és azok magyar fordításához.

Szerencsénkre Srila Prabhupada olyan korban hozta el Nyugatra a Krisna-tudatot, amikor már az egyéni hangrögzítés tömegessé és olcsóvá vált, ezért sokezer felvétel maradt tőle azután is, hogy eltávozott erről a bolygóról. A gazdag örökség mindenki épülésére szolgál, ugyanakkor akik nem tudnak angolul, nem tudják maradéktalanul hasznosítani. Ezért vállalkoztam arra, hogy - bár teljesen képesítetlen vagyok mind a filozófiát illetően, mind pedig színészi szempontból - "ha ló nincs, szamár is jó" alapon elkezdem hangfelvételes technikával Srila Prabhupada leckéit fordítani.

A hangfelvételek mp3 formátumban állnak rendelkezésre és a személyes tárhelyemen érhetők el. Ebben a blogban megadom a hivatkozásokat, amelyekre kattintva letölthetők a felvételek.
(Amennyiben a link kattintásra nem működne, akkor légy szíves, másold be a linket a böngészőoldal címsorába.)

A folyamatosan elkészülő új felvételek hivatkozását új blogban fogom majd közzétenni.

Srila Prabhupada ki - JAYA!


Az első eresztés két lecke ugyanarról a versről a Srimad Bhagavatamból.

A második ének első fejezete elején Sri Sukadeva Gosvámi így szól Pariksit mahárájához: "Kedves királyom! Kérdésed dicső, mert minden ember számára rendkívül áldásos. A válasz rá az, amit a legfontosabb hallani, s ezt minden transzcendentalista megerősíti."

Srila Prabhupada leckéjét a következő helyeken hallgathatjátok meg:
www.matmero.hu/SP/SB_2_01_01_Los_Angeles.mp3

www.matmero.hu/SP/SB_2_01-01_Delhi_mono_.mp3

Srila Prabhupada leckéi nem unalmas filozófiai értekezések, hanem nagyon is élő és üdítő elbeszélések, amelyeket gyakran színesít anekdotákkal, apró mesékkel. Ezekből készítettem rövid válogatást, amelyet - reményem szerint - több is követni fog.

http://www.matmero.hu/SP/01.mp3


Kérem kegyeteket és azt, hogy ha észrevételetek, javításotok akadna, ne kíméljetek, hanem írjátok meg.

Köszönettel

Matyi