Van egy verse Szabó Lőrincnek, amit, amióta ismerem, gyűlölök. Ez a "Semmiért egészen" című vers.
Azért gyűlölöm, mert a férfiönzés, a machoizmus tömény kivonata, mindenféle modern párkapcsolat ellentéte.
.
Azok számára, akik esetleg nem ismerik, idemásolom, azután jöjjön... a megértés.
.
.
Szabó Lőrinc
(1900-1957)
Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
.
.
Mostanában többször is eszembe jutott ez a vers, sokat gondolkozom rajta. Egyszer csak bevillant egy gondolat: mi lenne, ha nem a költő, hanem Maga Krisna beszélne? Akkor is haragudnék?
Rá kellett jönnöm, hogy egy "szerelmes vers" formájában valójában annak a pontos leírását olvashatjuk, hogyan kell Krisnát szeretni. Hogyan kell Neki teljesen meghódolni, és a saját megelégedésünk helyett csak arra vágyni, hogy Ő elégedett legyen.
Megpróbáltam így olvasni, és meglepődéssel tapasztaltam, hogy a sorok új, pozitív értelmet nyertek: igen, így kell Krisnát szeretni, minden más csak érzékkielégítés. Aki ezt megvalósítja, akinek sikerül így viszonyulnia Krisnához, az visszamehet Hozzá, márpedig ez az emberi élet célja, vagy inkább, nagybetűvel, CÉLJA.
Persze, az, hogy isteni sugallatra ilyen verset tudott írni, semmit nem von le a költő gazemberségéből, hiszen magának akar követelni olyan meghódolást, ami csak a Legfelsőbb Úrnak jár... de azért most már nem gyűlölöm ezt a verset (annyira).
Azért gyűlölöm, mert a férfiönzés, a machoizmus tömény kivonata, mindenféle modern párkapcsolat ellentéte.
.
Azok számára, akik esetleg nem ismerik, idemásolom, azután jöjjön... a megértés.
.
.
Szabó Lőrinc
(1900-1957)
Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
.
.
Mostanában többször is eszembe jutott ez a vers, sokat gondolkozom rajta. Egyszer csak bevillant egy gondolat: mi lenne, ha nem a költő, hanem Maga Krisna beszélne? Akkor is haragudnék?
Rá kellett jönnöm, hogy egy "szerelmes vers" formájában valójában annak a pontos leírását olvashatjuk, hogyan kell Krisnát szeretni. Hogyan kell Neki teljesen meghódolni, és a saját megelégedésünk helyett csak arra vágyni, hogy Ő elégedett legyen.
Megpróbáltam így olvasni, és meglepődéssel tapasztaltam, hogy a sorok új, pozitív értelmet nyertek: igen, így kell Krisnát szeretni, minden más csak érzékkielégítés. Aki ezt megvalósítja, akinek sikerül így viszonyulnia Krisnához, az visszamehet Hozzá, márpedig ez az emberi élet célja, vagy inkább, nagybetűvel, CÉLJA.
Persze, az, hogy isteni sugallatra ilyen verset tudott írni, semmit nem von le a költő gazemberségéből, hiszen magának akar követelni olyan meghódolást, ami csak a Legfelsőbb Úrnak jár... de azért most már nem gyűlölöm ezt a verset (annyira).
