Darwin elveszett paradicsoma

Kedves olvasók,

Nem, most nem a génsebészeti úton manipulált paradicsom megnövelt polcállóságának áráról, a paradicsom-íz elvesztéséről lesz szó, hanem a paradicsom szó némileg archaikus, hogy ne mondjam, elavult, miltoni értelméről.

Kedves barátom, Isvara Krsna prabhu (van-e, ki e nevet nem ismeri? Ha van, azok viszont ismerik Tasi István néven) írt egy kedves kis paródiát. Engedelmével alább becsatolom.

Jó szórakozást!

Darwin elveszett Paradicsoma

Charles Darwin korhadt trónján üldögélt Paradicsomában. Előtte Ádám és Éva állt, mint az oktatásra váró kisdiákok.

– Bármely kábeltelevíziós előfizetési csomagot megrendelhetitek – intézte hozzájuk szavait Charles –, és megnézhetitek az evolucionista természetfilmeket. De nagyon vigyázzatok! – hangsúlyozta ujját felemelve – A természetre közvetlenül nem pillanthattok rá, és nem hallgathattok a szavára!

Ádám és Éva se nem rázták a fejüket, se nem bólogattak. Gondolkodtak. Miért nem nézhetik meg maguknak az élővilágot?

A hölgy volt a kíváncsibb természetű. Óvatosan félrenézett. Egy almafát látott a közelben, amelyen egy vastag kígyó tekergett. Éva megfogta Ádám kezét, és finoman húzni kezdte a fa felé. Alig léptek kettőt, mikor az öregúr erőteljesen rájuk szólt:

– Annak a fának a gyümölcséből nem ehettek. És ne hallgassatok a kígyóra! Ez valójában nem is kígyó, hanem egy olyan hüllő, aminek elcsökevényesedtek a lábai.

Éva oldalát furdalni kezdte a kíváncsiság. Odakiáltott a kígyónak:

– Te tényleg csak egy elcsenevészedett gyík vagy?

A kígyó szomorúan válaszolt.

– Nem. Én tényleg kígyó vagyok. Nekünk, kígyóknak rengeteg sajátos adottságunk van: méregfogunk, hőlátásunk, speciális koponyafelépítésünk, hatalmasra tárható állkapcsunk. Ezekre egyetlen evolucionista sem tud részletes magyarázatot adni.

Ádám odasúgta társának:

– Vigyázz, az öreg dühös lesz, ha szóba állsz vele!

Éva makacskodni kezdett.

– Miért ne? És az almát is szeretném megkóstolni! Mi van abban az almában, ami miatt tilalmas? – kiáltotta a kígyó felé.

– Almamag. – válaszolt a tekergő – Abban pedig DNS molekula, ami több száz millió nukleotid meghatározott sorrendjéből áll. De ha ezt megtudnátok, akkor képtelenek lennétek abban hinni, hogy ez véletlenül jött létre.

Éva hirtelen elengedte Ádám kezét. A Tudás Fájához szaladt, letépett egy almát, és néhányszor beleharapott. Véletlenül egy mag került a szájába. A kezébe vette és nézegetni kezdte.

– Még egy szőke nő se hinné el, hogy mindez magától alakult ki… Ádám, gyere, kóstold meg te is!

Ádám félénken pillantott a trón felé, ahol az öregúr éppen felemelkedett ülőhelyéről, és utána szólt:

– Ádám, Ádám elhagytál engemet…!

Ádám tisztelettudóan válaszolt:

– Rögtön jövök, csak elintézek egy kis családi ügyet…

Hátat fordított a trónnak, és a titokban harapott egyet Éva almájából, hogy őt is megnyugtassa. Ebben a pillanatban azonban látásmódja megváltozott, és magabiztosan a trón felé fordult:

– Atyám, hogy állíthat olyat, hogy az élővilág spontán fejlődött ki az idők során, amikor az élőlénycsoportok különleges anatómiai adottságokkal rendelkeznek, amelyeket nem lehet működőképes fokozatokon keresztül levezetni egymásból?

Darwin paprikásan válaszolt:

– Dehogynem lehet levezetni, dehogynem! A kígyóknak lába volt, csak lekopott. Ma is vannak olyan kígyók, amelyeknek haszontalan, csökevényes lábaik vannak!

A hosszútestű csóválni kezdte a fejét.

– Sssssszerintem ez ostobaság. A boáknak meg a pitonoknak persze van két apró csontléce, aminek a végén karmok vannak, de ezek nem lábak. A párosodáskor a hímek ezekkel a karmokkal ingerlik a nőstények oldalát és hátát. De erről általában nem beszélnek a darwinisták. Csak a féligazságokat szeretik, mert a valóság teljes képe ellenük dolgozik.

Éva határozottan a kígyóra nézett:

– Szerinted az öreg és körének tagjai szélhámosok?

– Inkább assssszt mondanám, hogy megtévessssztett emberek, akik már annyissssszor hallották és ismételték el az előítéleteiket, hogy maguk is elhitték.

Éva tovább nézte a kígyót, akinek nyílt szeméből őszinteség és segítő szándék sugárzott.

A szakállas már nem ült, hanem a trón mellett toporgott.

– Mondtam, hogy nem szabad a saját szemetekkel megnéznetek a természetet, most láthatjátok, mi lett belőle! Mi lesz veled, emberiség? Azonnal térjetek vissza az én tv-csatornáimhoz és iskoláimhoz!

Éva Ádámhoz fordult:

– Miért ilyen ideges a bácsi?

– Érzi, hogy a jövőben elveszítheti az egyeduralmát a közoktatásban és az ismeretterjesztésben. Csökkenhet a társadalmi presztízse, a kutatási támogatása, és be kellene vallania, hogy amiről azt mondta, hogy tudja, azt tulajdonképp csak hitte.

– Aha, értem. Szóval beleszokott a hatalomba.

Ádám visszasétált a trónhoz és Darwin szemébe nézett.

– Tudja, hogy a közoktatást a mi adónkból fogják fedezni? Nem örülnénk neki, ha a mi pénzünkön a maga spekulációját tanítanák a gyerekeinknek. Legalább annyit valljanak majd be nekik, hogy valójában nem tudják mi a helyzet, és többféle válaszlehetőség létezik.

Darwin kihúzta magát. Ódivatú, kopott mellénye zsírosan csillogva feszült mellkasán.

– Amikor kitaláltam az elméletemet, olyan jó ötletnek tűnt…

Ádám visszatérítette a valóság talajára.

– De azóta eltelt több mint százötven év. Ismerjük a sejtek belső összetettségét és mechanizmusait. A fokozatos kialakulás magyarázatának gyakorlatilag nincs többé esélye. Nézzen körül, ez a Paradicsom penészedik!

Darwin végső érvként egy pálcát húzott elő, és ütni kezdte vele az előtte lévő asztalt:

– Reproduktív izoláció! Adaptív radiáció! Populációgenetika! – harsogta a követőitől tanult evolúciós jelszavakat.

Ádám és Éva azonban nem rettentek meg. Tudták miről beszél, de már azt is értették, hogy mindezek nem magyarázzák meg az élővilág eredetét. Ádám replikázott:

– Egyszerűsíthetetlenül összetett molekuláris rendszerek! Kolosszális információmennyiség a genomban! Finomhangolt univerzális természeti törvények!

Darwin leroskadt megreccsenő székére. A földön heverő almacsutkára meredt, és maga elé motyogta:

– Mondottam néktek, hogy az csak egy lábatlan hüllő…

Éva kicsit hátrafordította a fejét, hullámos haja meglebbent a válla fölött.

– Ugyan már papa, ne kábítson bennünket.

S azzal az Igazság Földjére léptek.