Jópofának szánt videót találtam a Youtube-on: a karácsonyi őrületben egy angliai bevásárlóközpontban flashmob keretében előadták a Halleluját Haendel Messiásából:
https://www.youtube.com/watch?v=SXh7JR9oKVE
A zene tényleg fenséges, az előadás szép - bár lehet, hogy a videó kedvéért playbackről szól.
Ugyanakkor teljesen elkeseredtem rajta. A mai végletesen lecsúszott, profanizált és elsilányult világ szimptómájának tartom. Egyfelől: ezt a zenét nem egyszerűen szórakoztatásra írták, ez vallásos zene, aminek a fő célja az lenne, hogy az embereket felemelje, Isten felé. Itt azonban a fogyasztói társadalom igényei szerint, szórakoztatás - igaz, nívós szórakoztatás - lesz belőle. Kérdés, hogy felmerül-e bármelyik bevásárlóban Isten dicsőségének gondolata, amiről ez a zene szól.
A másik aspektusa ennek a dolognak az, hogy még ha el is fogadjuk, hogy ez a zene akár szórakoztató is lehet, otthona a templom, vagy legalább a koncertterem. A bevásárlók többsége azonban nagy valószínűséggel sem templomba, sem koncertterembe nem jut el talán életébe se. Számukra marad a fogyasztás, amely illuzórikus és röpke örömet hoz, hiszen az ajándékba kapott nyakkendő nem tetszik, a cipő szorít, és a kütyü pár hónap után felmondja a szolgálatot.
Ezek az emberek nem ismerik a lelki boldogságot, az Istennel való kapcsolat örömét, amely egyedül tudja örökösen elégedetté tenni az élőlényt. Ezért nagy szomorúságot éreztem a Halleluja... hallgatása közben... Isten szólítja az embert, de süket fülekre talál...
